Gyerekként tornáztam is, de a kézilabda győzött??

2013 már 07
883 Megtekintés
Sziasztok, Kedves Szurkolók! A váci mérkőzés után volt egy kis időm összeszedni a gondolataim, amiket most veletek is szívesen megosztok. Ha van kedvetek, olvassatok bele!
Először a blogommal kapcsolatban írnék pár sort. Bevallom őszintén, kicsit izgultam, mikor megjelent, hogy vajon milyen is lesz az első ?bejegyzésem?. A csapattársak azzal nyugtattak, hogy nekik nagyon tetszik, és ne álljak le az írással, remélem, nem ugratnak. Amúgy el kell áruljam, hogy nincsenek könnyű napok a hátam mögött. Nem titkolom, hogy a Debrecen elleni hazai mérkőzésen is hőemelkedéssel játszottam, ami sajnos nem múlt el szerdára. Nem is edzettem a két meccs között, ami talán meg is látszott a Vácon nyújtott teljesítményemen. Nem ment úgy a játék, ahogy szerettem volna. A csapat előtt viszont le a kalappal: összességében egy nagyon jó meccset játszottunk. Szerencsére nincs bajnokink a hétvégén, így most van időnk a pihenésre. Remélem, hogy a Dunaújváros elleni nagyon fontos találkozóra már teljesen egészséges leszek. Ha jut rá egy kis időm rá, akkor megnézek egy-két jó filmet a szabadidőmben. Filmek terén egyébként szinte mindenevő vagyok, ezért könnyű, de egyben nehéz is a választás Ezt a kis írásomat egy kedves kis történettel zárom. Elmesélem, hogy a ?kicsi? Bogdanovic Anna miként ismerkedett meg a kézilabdával. Igazából tízévesen kezdtem el a játékot Hajdúnánáson. Sportosztályba kerestek gyerekeket, és emlékszem, hogy bejött hozzánk két edző, akik mindenféle felmérések segítségével akartak meggyőződni arról, hogy kiből lehet esetleg kézilabdázó. A futásom és a labdaügyességem alapján kiválasztottak engem, és innen indult az egész. Egyébként gyerekkoromban tornáztam is, de nem volt kérdés, hogy melyik sportág mellett döntök Jövő héten újabb írással jelentkezem! Hajrá SKC! Anna

Hozzászólás(0 db)