Búcsúztunk a Magyar Kupától
1. félidő: Nze Minko rontott lövése és kihagyott hétméterese közé ékelődött Klujber találata, mely a két csapat Magyar Kupa történetének első gólja volt. Később Gonzalez révén az első Balaton-parti gól is megérkezett. A 13. percben már harmadik kétperces kiállításunkat szedtük össze, Perianu pedig a kipontozódás szélére került. Ellenfelünk ekkor már kétgólos előnyre tett szert. Eztán jött Kobetic, aki rövid időn belül négy gólt lőtt, utolértük ellenfelünket, ám 8:8-as állásnál a 19. percben villant a piros. Véleményes, de adható szituáció után horvát klasszisunknak kellett elhagynia a játékteret, így balátlövő pozícióban maradt a két kiállítással játszó, sokat hibázó Perianu. A mérkőzés hangulatát jelezte, hogy az első játékrészben nyolc kiállítás mellet villant a piros. A hajrájában Böhme találataival kétszer is vezetést szereztünk, majd Perianu és Aoustin góljai után először volt kétgólos az előnyünk. A félidei végeredményt Sirián állította be (11:12).
2. félidő: A fordulást követően Gonzalez kapott hatalmasat a levegőben, rossz talajfogás után egy pillanatra talán az eszméletét is elvesztette. Kobetic után tehát újabb kulcsjátékos vált ki, később Janjusevic bokája is megsérült. Kétgólos előnynél Tomasevic és a hazai kapufa lehúzta a rolót, a 37. percben 17:16-nál újból ellenfelünknél volt az előny. Nze Minko, Böhme és Khmyrova is rontott lövést mutatott be, miközben a DKKA előnye ötgólosra duzzadt. Emberelőnyben kaptunk gólt, a hajrára pedig gyakorlatilag minden eldőlt, a hazai csapat tudatosan falta a másodperceket. Büntetők sorát hibáztuk el, támadásban nem volt egység és kollektíva. Bemutatkoztunk, és egyben búcsúztunk is a Magyar Kupától, hiába a félidei vezetés, meglepetés született Dunaújvárosban (27:22).
A vereség mellett kulcsjátékosok sorát vesztettük el, többek játéka is kérdéses lehet a sorsdöntő HC Lada elleni vasárnapi EHF-kupa visszavágón. Tíz nap alatt ez volt a harmadik vereségünk, mely nem tett jót a fejeknek, és az önbizalomnak sem. A válaszra váró kérdőjelek pedig egyre csak sokasodnak…
Edzői szemmel
György László (DKKA – edző): Ha holnap kérdeznének meg, akkor is azt mondanám, hogy a Siófok a párharc esélyese. A mai mérkőzésen jól játszottunk, küzdöttünk, és keveset hibáztunk. Természetesen most nagyon örülünk, de a helyén kell kezelnünk ezt a sikert. Óriási nagybetű a lányoknak, ez egy csupa szív kézilabda volt. Jó arányban értékesítettük a helyzeteinket, lerohanásból is gólokat lőttünk, és nem csak egy vagy két játékos játszott kimagaslóan, hanem csapatként működtünk, mindenki hozzátette a magáét. Csak így lehet győzni, gondolkodni, és továbbmenni.”
Tor Odvar Moen (Siófok KC – edző): „Nagy csalódás a számunkra ez a vereség, ahogyan a kulcsjátékosok elvesztése is. Önbizalom nélkül kézilabdáztunk, rossz volt nézni. Támadásban nem tudtunk csapatként együtt játszani, ez volt ma a kulcselem. A védekezésben is voltak gondok, de a 27 kapott gólt nem nevezném kritikusnak. A második félidőben nagyon rosszul néztünk ki, nem ez volt a célunk, hanem a döntő, vagy a Final4…”
Borítókép: kohaszkezi.hu
