Túl a tanulópénzen - a jelenből építik a jövőt Siófokon

Felnőtt
2013 már 07
811 Megtekintés
0 Hozzászólás
Túl a tanulópénzen - a jelenből építik a jövőt Siófokon
A Siófok KC-Galerius Fürdő női kézilabdacsapata az elmúlt bajnoki szezont bronzéremmel zárta ? a város életében sporttörténetinek számító eredmény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Fodor János klubtulajdonost 2012-ben Siófokon az "Év sportmenedzsere", Somogy megyében pedig az "Év Sportvezetője" díjjal tüntették ki. Ha valaki, Ő aztán pontosan meg tudja ítélni ? az alábbi interjúban meg is teszi ?, milyen utat járt be, mekkora kacskaringókkal, buktatókkal és magaslatokkal, hiszen tíz éve még olyan sportágban tevékenykedett, amelyben, ha kézzel értek a labdához, a játékvezető szabadrúgást ítélt.
Az aktuális sikerek, elismerések dacára a bevezető kérdés erejéig térjünk vissza a labdarúgáshoz, hiszen a városban még mindig roppant ellentmondásos kép él Önről. Tehát, ki Fodor János; a siófoki futball megmentője vagy tönkretevője?! " ? Bevallom, még mindig érzékenyen érint, ha ez utóbbit hallom, úgyhogy ne is én mondjak ítéletet magamról, hanem a tények: annak idején óriási reményekkel, lelkesedéssel és szeretettel vágtunk bele a munkába, az NBI-ből kiesett csapatot a második évben visszajuttattuk az első osztályba, Csank János irányításával emlékezetes tavaszt produkáltunk, tizenhárom mérkőzést nyertünk. Aztán az NBI-ben is az első négy között végeztünk az első szezonban, de részben azért, mert saját pénzemet tettem bele a siófoki futballba, akkori gazdasági társaságom, a Fodor Rt., a klub fő támogatója felszámolás alá került. Nem tudtam folytatni a finanszírozást, de nem utánam az özönvíz alapon távoztam, hanem azt tettem, ami ilyen esetben korrekt és elvárható: százezer forintért eladtam a 100 százalékos üzletrészemet, az új tulajdonost tájékoztattam arról, hogy a játékosok és az edzők felé 50 millió forintos tartozást hagyok magam után, ezt ő teljes egészében átvállalta." Hol itt a hiba? " ? Ott, hogy zöldfülű voltam. Sajtótájékoztatót kellett volna tartanunk, a kamerák előtt látványosan kezet adni egymásnak az adásvételi szerződésre és az 50 millió forintos adósság rendezésére, de ezt elmulasztottam. Fogalmam sem volt, mit kellene tennem. Mozgósítottam körülbelül 600 millió forintot a siófoki futball érdekében, mégis sikerült belőlem bűnbakot faragni. A következő ügyvezetés és tulajdonos ugyanis egyszerűbbnek látta, ha nem fizet, tudomást sem vesz a megállapodásunkról, és inkább igyekszik rám hárítani a felelősséget, az összeg ráadásul megmagyarázhatatlan ? illetve valószínűleg nagyon is megmagyarázható ? okból ötvenről több száz millió forintra nőtt. Egyszer csak nem kívánatos személlyé váltam a stadionban, éveken át be se tettem oda a lábamat. Ami volt, elmúlt, de még mindig bánt, ha egyesek azt hiszik, és a szememre is vetik, hogy miattam omlott össze a siófoki labdarúgás." Egy életre kiábrándulhatott volna az egész sportvezetősdiből ? mi vitte mégis a kézilabdához? " ? A sport iránti szeretetem mellett a véletlen. Lapos Gábor, az akkori kézilabda egyesület elnöke volt a lányom általános iskolai osztályfőnöke, ő keresett meg, megkérdezte, tudnék-e segíteni, én pedig az első évben jelképes, kétmillió forintos támogatást nyújtottam. Aztán a bajnokság végén úgy döntöttünk, új dimenzióba lépünk, és ennek fényében 20 millióra emeltük az éves költségvetést. Az NBII-ből feljutottunk az NBI/B-be, majd már az első osztályt céloztuk meg, de máig hiányérzetként él bennem, hogy végül nem akasztották a nyakunkba az aranyat, hanem az első osztályú mezőny foghíjas volta miatt fogadták el a nevezésünket. Mert azt vallom, mindig mindenért meg kell dolgozni, a mi sikerünk ekkor azonban a szerencsén is múlott. Az első évünkben ennek ellenére nem vallottunk szégyent, az alapszakasz hatodik helyén zártunk. Bartalos Béla szakértelmére, tanácsaira hallgattam a játékosok és az edzők szerződtetésekor, így került hozzánk Varga József, majd miután lejárt a szerződése, Hajdu János. Azaz került volna. Mert ahogyan visszaidézem a történteket, még mindig képtelen vagyok felfogni, mi miért alakult így. Fél éven át egyeztettünk, a lehető legapróbb részletekig elmentünk, minden feltételben megállapodtunk, az ő vezetésével kezdődött az alapozás. Aztán derült égből becsapott a villám. Épp külföldi nyaralásra indultam a családommal, amikor egy reggel Hajdu felhívott, és kijelentette, mégsem vállalja a munkát, már az aznapi edzést sem tartja meg, és ezt mindjárt közli is a csapattal. Hogy miért döntött így, annak ésszerű magyarázatát nem adta, máig nem értem. Nem neheztelek rá, de amíg élek, ezt nem fogom elfelejteni. Ráadásul egyes kívülállók is a szememre vetették, na tessék, ez a tervszerű csapatépítés." A labdarúgás után a kézilabdával is pórul járt tehát, legalábbis kezdetben. Ön afféle áldozat-típus? " ? Semmiképpen sem. Viszont jóhiszemű vagyok. Az talán nem bűn, még a magyar sportban sem. Az már inkább, hogy többször is hittem az adott szó, a kézfogás erejében. De nem ültem le egy sarokba, hogy sajnáljam magamat, hanem egy héten belül megtaláltam az új edzőt, nem is akárkit. Imre Vilmost, aki a dunaújvárosi férfi csapatot hagyta ott, ahol már hónapok óta nem kapott fizetést. Első évünk elég göröngyösre sikeredett, a kiesés ellen küzdöttünk, de megfogadtuk, ez még egyszer nem fordul elő. Tudatos csapatépítésbe fogtunk, Vili véleményét elfogadva a "végy egy jó kapust" elve alapján leigazoltuk Herr Orsolyát, majd Mörtel Renátát, Bódi Bernadettet, Ábrahám Szilviát, Bogdanovic Annamáriát. Élmény volt siófoki mezben látni ezeket a játékosokat, új távlatok nyíltak meg előttünk. Az eredményekkel együtt jöttek a szurkolók is, hétről-hétre itthon és idegenben is telt ház fogadott bennünket. Már jogos csalódásként éltük meg, hogy a Magyar Kupában csak negyedikek lettünk, mert a harmadik helyért kikaptunk a miénknél sokkal szerényebb lehetőségekből gazdálkodó Váctól. Ezért tisztázó beszélgetést kezdeményeztünk a lányokkal, ami mindenkit helyre tett. Bár igaz, hogy a bajnoki bronzmérkőzés első felvonását Siófokon még elveszítettük, de aztán előbb Érden nyertünk, majd otthon. Ellenállhatatlanok voltunk, tiszta szívből akartuk a sikert, és el is értük." Aminek ára lett, méghozzá forintosítható. Túlvállalta magát? " ? Igen. Nem tudtam megállni félúton, nem szokásom. Soha nem titkoltam, hogy mivel Siófokon hiányoztak a kézilabda gyökerei, hagyományai, mi harminc százalékkal nagyobb jövedelemért tudtunk játékost szerződtetni, mint a patinás klubok. Ide mindenki a pénzért jött. Amit a bronzérem megszerzése után nem tudtunk időben fizetni, megcsúsztunk. Tartozásaink támadtak a játékosok felé, és ez megpecsételte a nyári felkészülésünket, az egész légkört. Mert nem összetartó csapatot építettünk, hanem zsoldos hadsereget toboroztunk, abban bízva, hogy sikerül előteremteni a muníciót. Nem sikerült, és ennek a mai napig isszuk a levét. Az időközben eltávozott játékosokat még nem fizettük ki teljes mértékben, de lehetőségeinkhez mérten törlesztünk." A tanulópénzt viszont kifizette, fizeti. Még egyszer nem fogja? " ? Nem. A saját káromon, de tanultam." Ettől még lesz csapat, mármint első osztályú csapat Siófokon? " ? Lesz, lennie kell. Az elmúlt ősz folyamán ennek érdekében jelentőset léptünk előre. A Csurgóra, a szívének kedvesebb férfi vonalra távozott Imre Vilmos helyére érkezett Kiss Szilárdban ugyanis fantasztikus embert ismertem meg. Kora alapján az édesapám lehetne, de remekül megértjük egymást, a jelenből építjük a jövőt. Vele lehet, mert ő nemcsak a levegőbe beszél, meg is teszi, amit mond, hozzá mer nyúlni az utánpótláshoz." Február közepén le is rakták a siófoki kézilabda akadémia alapkövét. Jelképesen is? " ? Hiszek benne, hogy igen. Ma az utánpótlás korosztályainkban kétszázan kézilabdáznak, de újabb toborzót nem mertünk hirdetni, mert a létesítményeink szűkössége ezt nem engedte meg. Nyártól viszont változik, megoldódik a helyzetünk. Nem kell rögtönöznünk, saját csarnokunkban képezhetjük majd a gyerekeket." Nem mellékesen a boglári Nemzeti Kézilabda Akadémia közelségében. Jó szomszédok lesznek? " ? Azok, arra törekszünk, de össze nem költözünk. Mert már ilyen, eszement pletykát is hallottam. Ennek természetesen semmi alapja, hiszen a két intézmény egészen más céllal, merítési lehetőséggel működik majd. Ebből is adódik, hogy nem fedjük le egymást, de nem is versenyzünk. Az viszont igaz, hogy kollégium építése is szerepel a terveink között, így bentlakásos rendszerben a lehető leghatékonyabb módon zajlik majd a képzés, remélem, ennek megfelelő ütemű lesz a fejlődés is. Eközben persze kőkeményen dolgozunk azért is, hogy a felnőtt csapatunk megőrizze az NBI-es tagságát." A Ferencvárossal a közelmúltban kötött együttműködési megállapodás is ezt a célt szolgálja? " ? Ennél többről, hosszabb távú, nagyobb ívű együttműködésről van szó. Nagyon nagyra értékelem, hogy a Siófokot egy száz éves múltra visszatekintő klub fogadta el partnereként. Kooperálunk a játékostranszfer és az utánpótlás nevelés területén, emellett a ligában és az országos szövetségben is közösen képviseljük a magunk és hitünk szerint a magyar kézilabdázás érdekeit, értékeit. Határozott véleményem, hogy a Balatont, Siófokot nem lehet kihagyni a magyar sport körforgásából, már csak földrajzi okokból sem. Hisz a jugoszláv utódállamok, valamint Budapest, a Liszt Ferenc repülőtér közelsége kiváló adottságot biztosít nemzetközi tornák szervezéséhez." Remek és reális tervek. De bizonyára tudja, a siófoki sportbarátokat ennél is jobban érdekli, hogy nyártól vagy akár holnaptól mely ferencvárosi játékosokat láthatják kedvenc csapatuk mezében? " ? Holnaptól egyiket sem, ezt biztosra ígérhetem. Egyébként pedig nyilván olyan döntések születnek majd, amelyek a két klub mellett a sportolók érdekeit is szolgálják. Ha konkrét példát vár, akkor nem a jövőből, hanem a múltból merítek: nem is túl régen hasonló kapcsolat állt fenn a Ferencváros és a Vác között, ennek keretében került a nagyon tehetséges, de még kiforratlan Tóth Tímea a Népligetből Vácra. Ahol meccsrutint, tapasztalatot szerzett, eközben persze góljaival segítette a csapatát, majd nemzetközi klasszisként tért vissza a Fradiba. Hasonlóan eredményes, minden érintett számára hasznos együttműködésben bízom." Egészen addig, míg eljön az ideje, hogy a nemzetközi porondon parádézó Siófok adja majd kölcsönbe ifjú reménységeit a Ferencvárosnak? " ? Poénnak jó. De komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, megfizettem már a tanulópénzt. Remélem, mindenért."
Vissza

Hozzászólás(0 db)

Hozzászólás