Szilárd Bácsi el telt 5 forduló az ifi és junior bajnokságokból, hogyan értékeli az eddig látottakat?
A junior csapat nagyon nagy változáson ment keresztül a tavalyi évhez képest, a keret átalakult,ennek ellenére úgy gondolom, hogy a játékos anyag és az eddigi mérkőzéseink minősége is bizakodásra adhat okot, jó benyomásaim vannak. Az ifi csapattal kapcsolatban ketté kell választani a dolgot;mivel utánpótlásról van szó nem feltétlenül az eredményesség az ami a legfontosabb, a lényeg hogy utánpótláskorú játékosokat neveljünk.
Tehát itt is megállja a helyét az a felvetés,hogy egy klubnak ebben a korban nem az eredmények számítanak, hanem az ,hogy tehetségeket neveljenek ki a felnőttcsapat számára?
A kettő együtt kell hogy működjön, azért mindenki szeret nyerni, de ha a kettőt arányaiba nézem,akkor nekünk a legfontosabb az, hogy olyan minőségi játékosokat neveljünk ki, akik később a felnőttcsapatban is megállják a helyüket.
Hosszú távon többet ér egy klubnak, hogy kinevel mondjuk 3-4 utánpótlás játékost a felnőtt csapatnak minthogy megnyer egy ifibajnokságot?
Igen, úgy gondolom, hogy többet ér, habár még egyszer mondom a kettő nem zárja ki egymást, de abba az irányba nem szeretnénk elmenni, hogy eredményhajhászás legyen, a tehetségeinket meg nem gondozzuk kellően.
Térjünk vissza az ifi csapatra. Mi az a kettősség amit említett korábban?
Először is Pintér Károly gyerekeinek a fele ifi a másik fele serdülő korú. Picit meg van osztva a csapat, nem beszélve arról, hogy a junior csapatból is többen akik ifi korúak, visszajátszanak.
Ha jól értem maga az ifi csapat nem is edz együtt?
Nem edzenek együtt, sok ifi játékos a juniorral edz. Hogy számszerűsítsem a dolgot a 98-99 korosztály az ifivel, a 97 -es már a juniorral edz,de a 97 -es korosztály még ifi korú. Ebben a korosztályban van egy kis lyuk.
Mi a helyzet a fiatalabb korosztályokkal?
Az elmúlt egy évben nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy egyáltalán minden korosztályba legyen stabil csapatunk. A leglényegesebb egyelőre nem a minőség hanem az hogy meglegyen minden korosztályunk mert eddig ez nem volt. Aztán ebből lesz a minőség, jó úton haladunk. Minden korosztálynak meg van a megfelelő edzője, edzéslehetősége. Siófokhoz csatlakoztattuk Balatonszárszó, Zamárdi, Balatonföldvár régiókat, ennek még utol kell érnie magát. Balatonalmádiban és Lajoskomáromban önálló szakosztályaink vannak a 2001-2002-2003-as korosztályra vonatkozóan. Tömegesítés szempontjából nagyon fontos, hogy sok edzőnk iskolákban is tanít, így többen kezdenek el kézilabdázni.
Mik lehetnek a hosszú távú célok?
Tehetségeket nevelünk, a cél minden klub számára az kéne legyen, hogy saját magának neveljen ki játékosokat. Ehhez meg kell adni nekik a lehetőséget. Igenis egy 15-16 fős felnőttkeretbe hosszú távon legalább 3-4 saját nevelésű játékost szerepeltetni kell. Például Dunaújvárosba egy Radulovics és Ferling mellé felhoztam egy Bulath Anitát, Tomorit Zsuzsit, Hornyák Ágit annak ellenére hogy volt hogy emiatt válogatott játékosokat hagytam ki. Kockáztattam, bejött. A fiatal játékos szerepeltetése mindig megtérül. Az húzza a csapatot, van bennük energia, az küzd, megy előre. Az utánpótlásban nem szabad azt érezzék a gyerekek, hogy semmi esélyük sincs felkerülni, különben semmi cél nem fog előttük lobogni. Egy klubnak el kell döntenie, hogy hosszú távon saját magának nevel ki játékosokat vagy ki neveli őket és eladja . Hozzáteszem az előbbi a helyes út, mert gazdaságosabb és ad egy identitást. Az utánpótlást és a felnőtt csapatot össze kell kötni.
Melyik a jellemző a magyar klubbokra inkább?
A magyar női kézilabda jó irányba halad. Talán jelen pillanatba a miénk a legerősebb bajnokság a világon. Ott van például a Nyíregyháza, akik együttműködési megállapodást kötöttek egy holland klubbal, azzal a szándékkal, hogy a felnőtt csapatuk és az utánpótlás ne szakadjon szét. Ott teljes át világítást tartanak és megnézik, hogy mi az ami nem működik. A kettőt össze kell kapcsolni. Ez nyilvánvalóan eredmény szinten lehet, hogy rövid távon nem hoz sikereket, de hosszú távon ez a kifizetődő megoldás. Csak nézzük meg akár a fociban egy Ajaxot, Manchester Unitedet, Barcelonát. Mind mind szinte termelik a tehetségeket és mennyivel jobb ez, mint mindig kizárólag csak venni játékosokat, akiknek nem biztos, hogy akkora kötődése van a klub iránt. Nekem ez a filozófiám, Siófokon szeretnénk ha hosszú távon ilyen lenne az akadémia és a felnőtt csapat közti kapcsolat, tehetségeinket kinevelnénk és a felnőttcsapat sikeréhez ezek a játékosok is hozzá tudnának járulni. Napról napra ezen dolgozunk.